Augusztusi búcsú

Ma van a hó utolsó napja - számomra lét kezdete és vége augusztusban Mózes napján fogantam és májusban Mózes napján születtem,augusztusban lettem felnőtt amikor öcsémtől elköszöntünk egymástól a halálos ágyán,és ezt a tényt mindketten reálisan tudtuk-akárhány év telik el még mindig úgy érzem a valódi vidám fiatal szemléletű énem ott hagytam és mint a purgatórium szökevénye viszem életösztöneimmel mint egy báb utánozván való énem tovább a napokat.........
Azóta már sosem gondolom, hogy a szépség- jóság- szeretet után nem kell fájdalommal fizetni,
sajnos bebizonyosodott jól gondolom.
10 éve augusztusban kértem a sorsot adjon valami jegyet,ami elriasztja azokat az emberek aki csak kihasználni akarják azt hogy őszintén szeretek és kínoznak torz lelkükkel-azóta ezek a jegyek segítenek.........magamra maradni.
25 éve nem nyaraltam ,de mindig fáj a szívem hogy vége az igazi nyárnak-ugye nem vagyok irigy.
Az élet múlandóan fájdalmas szépsége és a sötét lázálom rémek,az augusztusi illata a földnek és a rengeteg csillag amit ilyenkor látni lehet-a kiegészítő ellentétek jelzik lassan vége a könnyed nyárnak-ami nekem most és sok sok éve nem jelent felhőtlen szórakozást.

Remény

talán van remény arra a szerettel,emberséggel teli életre amit átszerettem volna örökíteni...........

Küzdelem

Megpróbálok küzdeni ami körülvesz-és ami most elkeserít ,de reálisan tudom a rossz attól még elképesztően rossz és nem irreális világban szeretnék élni.
A hangulatom javítása érdekében fordulhatok orvoshoz,de ami az egész életem csődszerű jellegét jelenti nem oldja meg-fontos volt számomra a család és gyermekem mindennél jobban szeretem,de van olyan kritikus időszak amit hiába próbálok magamba szépíteni alapvető problémák vannak ami jelenti azt,hogy veszélyes rám,és talán az ő problémája amiről tudtam már életre szól,az agresszivitás miatt nem tudok segíteni -de félek hogy nem tudok már küzdeni a létünkért,gyengülök és ahogy kajánul gonoszkodva nehézségeim látva apja megjósolta az idő neki dolgozik, a gyerek semmi nem lesz-csak kényeztetem nem adok neki kulturált létet,nem fog sikerülni gonoszkodni fog velem és bánt,cserben hagy kinevet,elárul...
.............sokszor visszacseng sajnos mostanában ez ő tudta talán érezte a fiát.................
Szinte semmi nem fontosabb ennél kérlek istenem,ha van még út segíts.......annyi embernek segítettem,miért?

Nihil

Azt hiszem ha fájdalmas is jó az idő múlása.

Ünnep

Valami ösztön elriaszt a kötelezően sorba jövő ünnepektől,még ha tudom egy hatalmas történelmi változás alkotmány egy állam életében-de a kitűzött évváltáson szilveszterkor sem tudok hirtelen hangulatot váltani -egy nap-lehet hogy ez az érzés valamikor elér az évben ,de nem tudok naptárhoz igazodni.
Minden kötelező érvényű ünneptől viszolygok, szégyellem-Fausti gúnykacaj jut nekem az Öröm óda helyett, ilyenkor-nagyon kedves barátom idézete szerint "vagyok én olyan csibész hogy senki ne mondja meg mikor duhajkodjak naptár szerint" -

Az István a király forgatásán még mint szobrász vettem részt-a városligeti királydombon mindennap szinte javítani kellett az általam készített boltíven ( a jáki kápolna jelzése) ez volt az egyetlen forgatás amin végig részt vettem mint szobrász-utána már mint építész dolgoztam ami más-önállóbb,de nem keveredik a stáb
alsóbb régióival-ez nem pejoratív meghatározás - más.....a felelősség,alkotás magánya amihez rideg különállóság kell a mai napról ez jut eszembe,és barátaim akik nem ünnepelhetik névnapjuk csendben,
miután a családi hagyomány szerint Julia Mária vagyok-ami messzebb ünnep mint hazám, fonetikusan Zsülmarie-frappánsan elnevezve nagymamám nővéréről aki a stanbergi tóba lett öngyilkos szerelme Jan Puvelik cseh karmester miatt aki igaz szerelemmel szerette,de pályája alakulása miatt mással kötött házasságot-intő jelként nekem ,hogy zenészbe ne szeressek bele -no ez sikerült ez idáig.

Tao Te King -amit most nekem mond

Őrök az ég és örök a föld.
Azért örök az ég és a föld,
mert nem önmagukért élnek,
ezért nem fogy belőlük az élet.
Éppígy a bölcs:
Hátrahúzódik,ezért megmarad.
Így van:
saját érdeke nem űzi sose,
ezért teljesül saját érdeke.

Vasárnap

Tegnap a szabadság korlátlan gondolati erejét probáltam szuggerálni magamba-műtét után holnap lesz az első munkanapom és bár minden megoldás adva van szorgalommal és hidegvérrel,de tartok tőle mennyire bírom.
Szeretném ha újból színeket és álmokat látnék,szeretnék megválni a múltban elvesztett csodálatos emberek
zárt köréből, lépnem kéne de már félek nincs olyan utam amin nem sérülök-annyit vesztettem hogy félek,
talán nem kéne-de az utóbbi 5 hónap emberi próbálkozásaim -csőd, Sovár Sívár ellopta a kék eget kapcsolatok.
Kedvesen,kompromisszumokat kötve is toi-toi nak nézve.
A másik felén pedig 20-30 év távlatából még mindig szólnak normálisan barátok ismerősök-ellenpontozván
rögtön a realitást.

Idézem,mert most Ancsal Éva gondolatai segitenek

Freudtól megkérdezték,hogy ösztönös cselekvéseinkért vállalható-e felelősség."Hát mi egyebet tehetnénk?"-kérdezte ő válasz helyett.
Ha tőlem kérdezné: felel-e az ember azért,amit kényszer körülményei között tesz,ugyan ezt felelném: mi mást tehetne-föltéve,hogy legalább valamit meg akar őrizni szabadságából.
A láthatatlan kötelékeinket mi alkotjuk-és nem választjuk.........Így a felelősség a szabadság súlya -ezért nehéz elviselni.Egyáltalán nem "röptet fölfelé",bár nem is lefelé húz.
Szabadság birtokában az ember egyre nagyobb súlyokat kénytelen (de képes is) emelni.
Ezt nevezem fölemelő súlynak.

Az elhatározásom tiszteletre méltó, túl sok és túl kevés amit közölnék-megérintett a halandóság és nem magam részéről-olyan barátot fogok elveszteni akivel végigkísértük egymás életét-és már kevesen vannak akik úgy ismernek hogy nem kell magamról mondanom semmit-ez a kényelem hogy vannak 30,35 éve olyan emberek aki jobban tudják milyen vagyok, milyen zenét szeretek vissza üt-új ismeretség kapcsán is csak a abban a téveszmében leledztem,hogy természetes boldogságra született érzékenységem nem tisztelték-lazaságnak hitték és olyan számomra megalázó kapcsolatba keveredtem amibe még bele is ringattam magam,hogy fontos nekem-monománia
a részemről -amit visszahozhatatlannak hiszek,hogy rosszat tettem vele gyermekemnek és talán az ő érték ítélete is
ennek alapján van.
Jó pár éve félek,hogy a fáradság és rossz hangulat miatt nem fogja igazi énem ismerni gyermekem-közben 16 éve ennél fontosabb dolog nincs is számomra.A hétköznapok fájdalmai-félelmei miatt van,de szeretnék újra én lenni
nem félni a holnaptól,a jó dolgokra várni,mosolyogni-higgadtnak maradni.................vajon lehet még,vagy már szétzilálódtam és olyan vagyok csak amit a tükör mutat,belül is?

ha nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek

Augusztus van és valahogy félelmek,fájdalmak miatt kezdek visszatérni magamhoz amikor még elmondtam a véleményem, vártam a holnapot és tudtam nem félni tőle.
Sok év telt el ezzel az intellektuális magánnyal amit a bánat és a magány váltott ki belőlem-
reménykedem hogy sikerül a visszatérés-hát akkor ma már annyi,hogy önző módon magammal foglalkozom
hát ne legyen baj belőle..............