Tegnap a szabadság korlátlan gondolati erejét probáltam szuggerálni magamba-műtét után holnap lesz az első munkanapom és bár minden megoldás adva van szorgalommal és hidegvérrel,de tartok tőle mennyire bírom.
Szeretném ha újból színeket és álmokat látnék,szeretnék megválni a múltban elvesztett csodálatos emberek
zárt köréből, lépnem kéne de már félek nincs olyan utam amin nem sérülök-annyit vesztettem hogy félek,
talán nem kéne-de az utóbbi 5 hónap emberi próbálkozásaim -csőd, Sovár Sívár ellopta a kék eget kapcsolatok.
Kedvesen,kompromisszumokat kötve is toi-toi nak nézve.
A másik felén pedig 20-30 év távlatából még mindig szólnak normálisan barátok ismerősök-ellenpontozván
rögtön a realitást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése