Bulgakov:A Mester és Magarita

-Hallgasd a csendet-szólt Margarita,és a fővény surrogott meztelen talpa alatt .-hallgasd és élvezd,ami életedben sosem adatott meg neked :a csendet ,ott van előttünk örök hajlékod,amelyet jutalmul kaptál.
Már látom a földig érő ablakokat, a felfutó vadszőlőt, felkúszik egészen a tetőig.Ott a házad, a te örök
lakod. Esténként,tudom,majd eljönnek hozzád azok, akiket szeretsz,akik érdekelnek,és nem bosszantanak.
Játszanak, énekelnek neked,és meglátod, milyen andalító a szoba a gyertyafényben.Fölteszed elmaradhatatlanul ócska kis sapkádat, és elalszol, elalszol mosolyogva.Az álom erősít, gondolataid feltisztulnak. Engem pedig soha többé el nem kergetsz magad mellől.
Én fogom őrizni álmodat..............