skip to main |
skip to sidebar
.....MINDEN EHETŐNEK VAN EGY NAGYON HASONLÓ BOLONDGOMBA PÁRJA MEGTÉVESZTŐEN HASONLÍTANAK A HASONLÓSÁG AZ EGYED VÁGYA HOGY
MÁSUTT ÉS
MÁSBAN IS LEGYEN A HASONLÓSÁG VÁGY
AZ EGYIDEJŰ MÁSUTTLEVÉSRE S EGY
BOLONDGOMBÁT ÚGY ISMEREK MEG
VÉGÉRVÉNYESEN HOGY BELEHALOK TEHÁT
COGNOSCO-MOLTO MORENDO ERGO
DEFINITIO CUM BILINGUE
Egyszervolt, hol nem volt 16 éve maradtam először mint felnőtt anya-
hazajöttünk a kórházból és itt volt hihetetlenül kiszolgáltattam André
a csecsemő -hiába volt az összes előre olvasott szakirodalom nagyon
tanácstalannak éreztem magam-elkezdtem figyelni a csecsemőt és
akkortól ő diktált így tanított meg a fiam anyának lenni.
Nem vagyok az emancipáció nagy harcosa-fiam apja tett igazi asszonnyá,
a gyermekem nevelt anyává,
nagybátyáim,öcsém etikettszerűen előírták hogy viselkedhet egy nő,
kedvesem elmondhatná hogy fogadjam el magam 49 évesnek kamasz
indulatokkal...............
Annyi mindent hagytam a hátam mögött,
és sosem nézek vissza-a múltból bármi köszön
kedvesen fogadom,de már nem csodálkozom
régi ismerősök ha érdekük akkor ismernek-sok,sok közös év után.
Talán ami segít feldolgozni,hogy bajban,az élet örök búcsújánál
csak engem tisztelnek meg titkaikkal-de ettől csak nehezebb.
60-évek -ben egy ország rádiót hallgatott és ébredt a világ egyik legszebb hangjára-Körmendi László,aki mint rádió bemondó sok sok éven át családtag volt minden rádió halhatónál-most ünnepelné születésnapját,-amit nem értek , hogy erre az emberre családtagjain és személyes ismerősein kívül senki nem emlékszik.Hatalmas gondolkodó elme volt,származása miatt rengeteg hátrány érte,de annyira kedves ember volt,hogy nem lehetett haragudni rá-megbocsájtották neki huszár múltját,Gundel származását.
Miért bánnak így azzal az emberek ami széppé tette a hétköznapjaikat..................
Én családi-baráti társaságban tiszteletével nőttem fel és nagyon fáj hogy senki nem őrzi emlékét...........
Még képet sem találtam róla a neten-unokatestvéréét rakom fel érzekeltettve a zsenialitást.
1978.-ban férjhez mentem Október 5.én a párom születésnapján,1983.-ban elhagytam a férjem, elváltam Október 5.-én,és ő elhunyt 35. születésnapján Október 5.-én 1992.-ben.
Annyira ismert és tudott bánni velem-annyira fájdalmas volt minden újrakezdés, jó lett volna ha megadatik leélni egy életet társammal.
Ez a hónap adta a legnagyobb
csodát életemben-16 éve született fiam,
mai napig nem tudom felfogni
a boldogságot ,
hogy ő egészségesen megszületett.
Akkor ott én is újjá születtem,
a műtét alatt lelkemben velem volt minden élő és holt szerettem.