Búcsú-örökre

Ma tudtam meg,hogy egy nagyon jóbarátom,volt gimnáziumi osztálytársam feladta az életét
nyáron,de nem bírta senki elmondani-mert tudták 30 évre visszamenőleg, a kamasz barátság
a rengeteg élmény ami összekötött minket,nem felejtődik el-seb ez begyógyíthatatlan.
Nagyon komoly szélsőértékekre vivő betegséggel éltél együtt régen,szinte 16 éves korunk óta,mégis nekem annyi erőt adtál leküzdeni félelmeim,hegyet másztunk a tériszonyommal ,
tandembicikliztunk,segítettél a természet csodáinak felfedezésében,szigorú morális utat adtál egész életemre meghatározónak,mert azt mondtad a tiszta emberek csak akkor tudják megtartani egyéniségük.Rengeteg lelki tusával éltél együtt és nem volt segítség-mégis sosem volt olyan hogy nem vetted volna komolyan az én problémám és nem próbáltál meg segíteni.
A neved bibliai volt, a bölcs aki kősziklán ül amíg meg nem érti a létet,vezekelvén másokért is.
Szégyellem magam hogy féltem és nem tudtam segíteni,talán már van egy kősziklád és megérted............kettős éned jobbik fele míg élek segít nekem,köszönöm