2009. március 20., péntek

Sándor,József..................

Nagybátyám nevelt,17 éve 50 évesen halt meg-idén leszek ennyi
-József- also Jozi-

szerencsés ember vagyok hogy ilyen embert ismerhettem
rám pazarolta
idejét,türelmét,szeretetét,pedagógiai tehetségét-
csak akkora teher a ő intellektusához tehetségéhez mérni a jelenlegi életem
-aki ismerte érti, aki nem
szerencséje van nem hiányzik.....................neki.
Az első vers amit tanított
- volt nékem egy kismalacom,

fővárosi grófkisasszony,sóhajtott is egy ízben,
nézte magát a vízben -/József Attila/

Nincsenek megjegyzések: